
A kezdetektől
Néha az élet kétszer is ad esélyt — nálunk ugyanaz a nap háromszor is bekopogott.
Két ember, két külön út, és egy dátum, amely egyszerűen nem volt hajlandó feladni minket. Ez a mi történetünk — úgy, ahogy mi meséljük.
Egy gólyatábor zsongása, egy véletlen beszélgetés — és egy szikra, amely 2008-ban még nem sejtette, mekkora tüzet rejt. 2009-ben fél évig adtunk is neki esélyt, aztán az élet közbeszólt, és szépen külön utakra terelt minket.
Hogy pontosan miért lett vége? Ma már egyikünk sem emlékszik rá — alighanem azért, mert nem volt igazán fontos. A lényeg úgyis csak jóval később jött.
Tizenöt év csend után egyetlen üzenet törte meg a jeget: „Boldog születésnapot." Feri elküldte — Anett pedig nem udvariasan, hanem melegen, kíváncsian válaszolt. Onnantól nem volt megállás: az üzenetek egyre hosszabbak, az esték egyre rövidebbek lettek.
Egy kávé a budapesti Pixityben, pár héttel később egy közös kirándulás, és néhány nap múlva már azon kaptuk magunkat, hogy egyszerűen nem akarjuk, hogy véget érjen az együtt töltött idő. Kiderült: tizenöt éven át csak a jó időzítésre vártunk.
Anett nem az a típus, aki a partról méricskéli a vizet — fejest ugrott. Ferinek két gyermeke van, és Anett már az első közös hétvégén ott volt velünk a kiránduláson. Nem „az új barátnő" érkezett, hanem egy rég hiányzó negyedik a csapatba.
Azóta együtt nevetünk, együtt veszekszünk a távirányítón, és együtt tervezünk egy esküvőt a világ másik felén.
A történet legszebb fejezete még csak most kezdődik — és szeretnénk, ha ti is benne lennétek. De előbb hadd mutassunk valamit, ami még minket is meglepett: egy dátumot, amely három éven át nem hagyott minket békén.
Nem a véletlen műve
Ugyanaz a nap, három egymást követő évben. Hívhatjuk véletlennek — mi inkább a sors aláírásának tekintjük. :)
Másodszor is — most már komolyan.
Feri megkérte Anett kezét. A válasz: igen.
Kimondjuk az igent — egy szigeten.
„Augusztustól október 30-ig jutottunk el odáig, hogy hivatalosan is egymáséi lettünk."